ToPa

Na a beígért mesedélután. (Nektek, nekem hajnal )

Szóval, elindultam(tunk) és több mint 15 óra repülés után, egy átszállással, megérkeztünk Pekingbe. Mondanom sem kell, már minden bajunk volt. A reptéren vagy 20 kapun kellett átmeni míg végre kijutottam. Aztán már vártak minket kocsival, irány Wudang, kb. még 10 órás út lehetett, nem emlékszem, teljesen zavarodott voltam már akkorra. Aludtam is közben, de megérkeztünk, a hegy "lábánál" van parkoló onnan kell fölgyalogólni. Persze túristák libegõvel is mehetnek, vagy mifene az, de a shaolinos az gyalogoljon.
Remek. Az út a templomig úgy 2-3 óra volt, aminek a 90%-a lépcsõ. És pesze át kell menni a felhõkön, ami szép, de kb.: 100% a páratartalom. Még ott is folyt rólam a víz. De... Felértünk.

Mint tudjátok böröndöm elmaradt, és anyu finoman fogalmazott, mert... Az az egy böröndöm volt!!! Meg a kézipoggyász, de az megvan.

Sokat edzek itten, de pár napja eltört a lábujjam, most igy edzek. De elvagyok.

Voltam már Xian-ban, onnan írtam is ugye. Ott mi van??? Na??
Az agyaghadsereg. Láttam már képen, tv-ben, de így..... WOW!!! NAGYON DURVA!! Ezt élõben kell látni. Valami..... Kolosszális. Durva, meg minden.

Most Pekingben vagyok megint, pár nap pihenõt kaptam. Megnézzük a nagy falat, meg a tiltott várost.

Rájöttem. Imádok csavarogni.

Ja és ja. Megsúgom. Ettem kutyahúst is. De pssszzt. Finom.
A rizspálinka is finom, na de kínai bort ne igyatok. Szörnyû, botrány. Inkább menjetek oda egy kocsihoz, és kezdjétek inni a benzint belõle. Jobban jártok.

Az itteniek nagyon kedvesek, mosólygosak, de nem túl közvetlenek ám. A templomban kicsit más, de ott sem nagy téma a "család, magánélet".

Nem tudom hirtelen mit írjak még. Vagyok most itt egy darabig.

Próbálom elolvasni amirõl lemaradtam.

Bocsi, ha valakihez nem jutok el, nem direkt.

Egyenlõre pusza. Lehet, hogy még eszembe jut valami, akkor írok még.