ToPa

Abba fogok beledögleni hogy nem tudok cigizni. Höhö..
Amugy meg.. Reggel csõtlenítettek. Hááá finoman szólva nem volt kellemes, de .... most aztán mehetek jobbra-balra. Na persze hogy cigizni.
És.. a bordámban a fájdalmat már nem nagyon érzem (hûû de értelmes ez a mondat).
Végül is a sérüléseim nagy részét "átaludtam", és most már csak meg vagyok figyelve. A nagy tesó mindent lát..
De lehet hogy azt a csomócskát kikapják, hamár itt vagyok. Nem lesz nagy cucc. Bekötés is állítólag csak egy olyan gézlap lesz vagy mi. Szóval nem leszek nyakon múmia.
Szóval semmi bajom. Jaa és lassan normál kajcsit is turhatok, vagyis ma már nem tejbepapi lesz. Pedig mondjuk szeretem.
És erõtljesen pofázok, na jó halkan még. Néha meg nem, mert már javul.

Ma már kimentem... öhhh.. hát kissé elgémberedtek a lábaim, bár már az ágyban ficánkóltam amennyire tudtam (az a rohadt csõ utban volt).
Van itt egy srác neki a lábát mütõtték, és ÉSSS mit hoztak be neki haverai... zöldet.. Egybõl világi span lett.

És a szemem is szokja a fényt, meg a gépet. Persze csak apámnak jutott eszébe az az ötlet hogy vegyük sötétebbre a képernyõt...
Szerintetek mennyire éreztük magunkat hülyén, hogy nem jutott eszünkbe???
Jah, pont annyira.

Na ismét írtam egy majdnem értelmes postot.

De már tudom mi lesz a következõ.

Reagálok szépen a kommikra. Van mire.
És már nem dühít, és ezt szeretem, mikor ilyen vagyok. Kezdek visszaállni tán. Bár.....