ToPa

Aludtam ,felkeltem aludtam, felriadtam..

Rémálom?? Pedig az egész balesetbõl egy pillanatra emlékszem csak.
De az érzés.

A kocsiban arra ébredtem hogy fura a mozgása, valszeg a padka dobására, és láttam a korlátot mögötte a a.... mélységet. Ennyit, de....
Nem tudtam megszólalni, tán még levegõt sem vettem, és nem "láttam" az életem, a múltam... Teljesen tisztán a töltés alját láttam.. És a rémületet éreztem. Semmi mást.. Rémületet.. Egy pillanat volt az egész, de... még most is... érzem, ha rá gondolok.. Eddig nem igazán gondoltam rá.. most is csak álmodtam, és elöjött..
Elképesztõen erõs érzés.. mit mondhatnék.. nem hittem.. nem emlékeztem rá, hogy igy éreztem.. mostanáig. (vagy nem figyeltem rá)

Az jutott eszembe, hogy aki meghal balesetben, azt sírí csöndben teszi. Hisz egyikünk hangjára sem emlékszem (õk sem).. És amit érezhetnek/éreznek.. Hát az borzalmas. Ha magam veszem alapúl.
Ilyen lenne az utolsó pillanat egy ember életében balesetben.. szívet markoló, gyomrot összerántó, fojtó jeges rémület???
Igen, én azt hiszem.

Jó volt ezt most kiírnom.

Megiszom a zsákmányólt kakaóm, és megpróbálok aludni. Hátha nem erre az érzésre ébredek megint.