Nem történik semmi. Unalom a köbön.
Nem fáj a nyakam. Ennyi a nagy hírem. Amugy meg... hmm.. oldalt van, és nem látom, és igy nem lehet piszkálni. 
Hülye szokásom, hogy szeretem piszkálni a "sebeimet". 
Tegnap meg letérdeztem az ágy szélét. Már a kórházban összetöröm magam. 
Ügyes vagyok. De... közel az orvos. Na nem kellett. De asszem ma kevesebbet fogok lófrálni.
Na meg hogy változtam. Hümm-hümm. Én most nem érzem, nem tudom. Valaki?
Igen, valaki "tudja" de nem árulja el, mert "megsértõdnék". Höh. Hát nem sértõdnek, ellenben segítség lenne.
Miért sértõdne meg egy ember azon hogy megmondják milyen, mit változott. Hisz az "is" õ. Vagy nem tudom. Engem még nem zavart ha (szinte) bármit mondtak rám. Mármint arra hogy milyen vagyok. Ááhhh.. Belezavarodok.
Jaa.. A másik. Hogy én "okosakat/okosan/jól írok. 
Na ilyet sem mondtak nekem még eddig soha. Meglepett... finoman szólva. De gondolom az illetõ/k nem a Hamupatácskára gondolt éppen.
Meg volt valami ami tegnap este nagyon felhúzott. Egybõl ideg lettem. Bátor lányok vannak erre blogon ám. (ez csak magamnak emlékeztetõ.)
Ahoz képest hogy nem történt és nincs semmi írtam ám. Hát elvagyok.
"Szeleburdi tini" (tetszik a szeleburdi szó, ezért kellett ide írni)
Utolsó kommentek