Egy egyszerû kültelki lányka
A modell
(Tizenhat éves, jó falat)
"Leszek modell!" így szólt magában
És egy festõhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Igy szólt a piktor? "Aktra termett
E karcsu test... e két halom...
Vetközz hamar le, angyalom!"
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.
Mit tudta õ, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedzve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogytékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!
E karcsu test... e két halom...
Izé... gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar."
És karon fogva, ahogy illik,
A fiatal, de balga nõt,
A szomszédos fürdõszobába
Diszkréten átvezette õt.
Ott állott martalékra várván
A kád... fenékig csupa márvány!
Ami fürdõnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festõnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltünt: "Jó napot!"
Elmúlt egy óra meg néhány perc-
A lány nem jön ki. Ej, mi ez?
A piktor hosszan eltünõdik:
"No, most márszörnyen tiszta lesz!"
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vízet issza
És keservesen sírni kezd:
"Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindíg ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell."
H.J.
Utolsó kommentek