Ó igen.. Te mondtad hogy jégcsap vagyok.. Lehet, de akkor te jéghegy..
Nem vagyok érzelmes? Nem nyilok meg?
Lehet... De azért amit érzek azt fellvállalom.. azt a kicsit.. vagy sokat.. ki tudja?
Nem tekergek.. néha igen.. de nem zagyválom hogy mit érzek.. Nem terelek ha tudom mit érzek..
És ha már..
Közel álltunk egymáshoz, igen.. nagyon is..
És hogy most mi van? Egyszer elküldtél.. Rendben.. Vártam, tudtam.. Nem lehetek folyton érzelembomba... És jah.. a baleset óta rideg is vagyok gyakran..
De beszéltünk újra.. meg újra.. egy jéggel én sem tudok mit kezdeni.. Hiába nyitok, hiába viselkedem úgy mint rég (vagy legalábbis próbáltam, és falba ütköztem) fel sem fogod.. Nem értem..de sejtem..
Elmúlt.. Majd én befejezem...
(Ez a poszt nem lesz itt sokáig, de lehet hogy igen.. engem már nem érdekel.. hat a nyugtató)
Utolsó kommentek