Lefelé tart a mélybe,
csak néha néz a fénybe.
Tudja hová visz az út,
és hogy ott vége, elmúl.
Csillagfényes éjszakákon,
sétál az utakon.
Bár nincs egyedûl sose,
nem érzi õ ezt mégse.
Megbánt másokat, elhúzódik,
nem direkt, ösztönbõl cselekszik.
Elûz mindenkit, csendes,
már nem tudja mi érdemes.
Lefelé tart a mélybe,
csak néha néz a fénybe.
Tudja hová visz az út,
és hogy ott vége, elmúl.
Próbál élni, remélni,
gyenge, nem meri, nem érti.
Elfogadja és meghal,
vagy küzd.. hátha..
Nem tudja még mi a vége,
koboról a sötétségbe.
Néha csillan a napfény,
de ez kevés remény.
Lefelé tart a mélybe,
csak néha néz a fénybe.
Tudja hová visz az út,
és hogy ott vége, elmúl.
Bocsánatot kérne, ha merne,
Nem mer, gyáva ember.
Lenne kitõl, és miért..
Csak kérdi: Miért?
Lesz aki segít, lehetséges?
Ez a kérdés lényeges.
De régóta tudja már õ..
csak maga lehet megmentõ..
Lefelé zuhan a mélybe,
sírva néz a fénybe.
Tudja, az útat, mit akar,
küzd, próbál, élni akar..
Utolsó kommentek