ToPa

Haladunk ám.. de Moncsi annyi törlökendõt tépett már hogy a szomszédhoz is mehetek majd ablakot pucolni...

Mondom Ebetnek hogy Moncsi milyen jól elvan hogy tépkedi a papírt..
Ancival egymásra néznek és röhögnek..

*Valamirõl lemaradtam* - sejtem egybõl..

Megérdeklõdöm hogy min is röhögenk..
Válasz:
- Hasónlít valakire.. - Ebet röhögve..

- Meséljetek csak! - én a kiváncsi..
- Te. - kezdi anci.. - Nem voltál hajlandó semmivel játszani kicsiként. Se kisautó, se épitõkocka.. Semmivel.. A kezedbe adtam egy újságot azt órákon keresztûl tépegetted nagy lelkesen. - és RÖHÖGNEK!!!!

Szóval... Sose voltam normális..

Azaz.. Igy születtem.. nekem van mentségem!