ToPa

Az anyja nyugtatgatta, simogatta. Felsegítette, kézen fogta, hogy elviszi doktor bácsihoz, aki majd segít neki.
Elindult vele.
Az ajtóban azonban a mostohába és a kutyába ütközötek. A kutya csoválta a farkát, de a fiú már nem hitt neki. Lemerevedett.
A mostoha ellökte õt. Anyját kezdte ütni. Õ csak nézte. Majd felállt hogy megvédje, inkább õt, neki már ugyis mindegy mi lesz még, csak az anyját ne.
Egy pofon visszalökte a falhoz. Az anyja védekezõleg elé állt. Csitítgatta a férfit.
Majd kedves lesz hozzá. Igen. Az. Mindent megtesz amit akar. A férfi nem mozdult, majd döntött.
A mostoha beküldte az anyját a szobájába, a gyereket pedig aludni. Bekísérte a szobájába, megvárta még véresen, mocskosan lefekszik az ágyba. Mielött kiment, a kutyát is beparancsolta a fiú szobájába és rájuk zárta az ajtót.
Sötét volt. A fiú hallotta a kutya lihegését. Nem mert mozdulni. A sötétbe meresztette a szemét. A kutya az ágy mellett feküdt.
*Átkozott dög. Átkozott*
Nem mert elaludni. Folyamatosan az állatot nézte. Félt tõle.
Szinte reggel volt mire elaludt.
...............................................................................................................
Próbálta élvezni a szünetet. De nem mert levetkõzni. Nem szerette ha kérdezgetik, ha sajnálják, szánják. Nem volt rá szüksége. Inkább szórakozni akart, olyan lenni mint a többiek.
Játszott.
Hazament kosarazás után.
Mikor a kilincshez ért a keze már rosszul volt. Lassan ment be, mindenre készen.
A mostohája a konyhába feküdt. Aludt. Valamiért ott a földön. Az anyja fölötte állt, egy barátnõjével. Oldalra nézve böröndöket látott..
Az anyja csendre intette.. Suttogva mondta.
- Elmegyünk. Gyorsan. Nem fog többé bántani.
Megijedt. Nem tudja miért, de megijedt, félt. Elképzelhetetlennek tartotta hogy el lehet szakadni tõle.
De nem gondolkozott tovább. Futottak. Elfutottak.
Egy számára ismeretlen helyre mentek.
És nem volt ott a mostoha, este sem jelent meg. Élvezte anyja közelségét, hogy most az õvé, hogy öleli, babusgatja.
Este lefekvés után, azonban nem bírt aludni.
Szemmel tartotta. Figyelte.
Hogy mit? Hisz nem volt ott semmi és senki.
Fel nem foghatta hogy ennyi. Hogy nincs tovább.
Igy éber maradt.