Nevetek a világra.. De nevethetnékem van.. belül hiába fájok rettegek.. Mosolyogni, nevetni jó.. azt szeretem..
De..
Most nehéz.. Ez fáj.. kikészít..
Mármint nem nevetni nehéz.. az könnyû, és segít..
Ez a bizonytalanság.. annyira nem tudom mi legyen. mi lesz.. tudom hogy mit hogy kéne tennem..de az sajnos nem megy.. Igy tudom hogy az életemmel játszom..
Táncolok egy kard élén..
Nyugodtnak látszom.. elterelem a figyelmem.. probálom.. de nagyon "nehéz".. mintha NagyTomi ülne a mellkaosomon..
Ez rémes..
Ennél még a biztos is jobb..
Annyira.. áhh.. Tudom hogy nem kéne csinálnom.. de ellenálni nehéz.. fõleg most.. Most pont kell..
Vajon adom az életemet cserébe az ostobaságomért? Azért mert...... mert már nem bírok küzdeni..
Feladtam?
Nem adtam fel én tudom..
A remény hal meg utoljára nem igaz?
Hát reménykedem hogy nem nyírom ki magam..
Utolsó kommentek