ToPa

Nagyon fáj..

Nehéz leírni az érzést.. próbálok vidám maradni, meg az ami vagyok..ahogy szeretem magam.. de felörölt..
Meg akarok nyugodni..
De az idegességtõl ki-ki csordul a könnyem..
Belefáradtam hogy tartom magam.. de tudom hogy igazán más lehetõségem nincsen..
Fáj a fejem napok óta.. ott..
Ginek meg mindenkinek azt mondtam elmúlt.. de nem.. ez fáj.. folyamatosan és tompán..
Sok..
Fárasztó..
De mutatnom kell.. Hogy nem adom fel.. Hogy nincs baj.. hogy ne ijedezzenek.. ijedt vagyok én igy is eléggé.. nem akarom hogy.. hogy.. az nekem még plusz teher ha õk is idegesek.. Már csak pár napot kell kibírnom..
A könnyeim nyomát eltüntetni.. Nem mutatni...
De néha meg nem tudom mit rinyálok.. másnak nagyobb baja van..de za nem engem nyom..nem az én bajom.. 
Persze mindenkié a legnagyobb..
De én nem igy gondolom..
Másé nagyobb lehet mint az enyim.. de ez nekem fáj.. nekem nehéz teher...
Néha úgy kérném itt blogolon is a kötekedõket hogy hagyjanak már.. Sok ez nekem.. Agyvérzésbe akarnak ölni.. Vagy mi van?
Hogy esély van-e rá?
Persze.. Nem véletlen mondta a doki hogy probáljak minden stresszt kerülni.. hogy nem írom ki..
Nincs értelme.. nem értenék, rinyának vennék.. ismét csak támadási felület lenne..

*könnyefolyik*

hát tessék.. idegileg ki..

de ezt nem szabad.. Gi akkor morc lesz.. és akkor...áhh.. megért.. de én nem akarom.. Baromság sírni de ez nem tudom visszatartani.. a fájdalom és az idegesség kinyomja.. Nem tudok ellene tenni..

Meg kell nyugodnom mielött hazaér.. Eltüntetni a nyomait...