ToPa

Csak, hogy folytassam. (Kérésre)

Gondolkodtam ám, melyiket írjam le. A sok közül.

Téli storyra jutottam. Nem nagy szám, és nem is mindíg vicces.

Egyik télen, végre volt hó. Azt szeretjük. Suli után voltunk már, és lógtunk kint haverral. Én egy hógolyót, már egy órája gyúrok lelkesen, vagy unottan.
Igeeenn. Már jéggolyó volt, jó kemény. Megyünk, jön szembe egy srác. Ehhh. Vékony, szemüveges, tipikus célpont. Nya. Elmegy melletünk, látásból ismertem már. Elmegy. Utána fordulok, és hopp, repül a hó/jéggolyó. Telibe!! A háta közepén. Srác, összerogy.
- Na mi van? - Mondom. - Hülye szimuláns. Menjünk.
Megyünk tovább. Fecó hátranéz. Aszongya:
- Te ez nem stimmel. - és mutat a srácra, aki még a földön fekszik, és veszettûl kapkod levegõért.
Na, visszamegyünk. A srác falfehér, és nem kap levegõt. Fasza! Elkeztük kihúzni, tudjátok, sózsák, hogy a tüdeje kitáguljon. Végre elkezd levegõhöz jutni. Hmmm. Gondoltam ez gáz lehet még, mert az apját is ismerem látásból, és nem bizalomgerjesztõ. Nagy darab, tetóvált, fukszos fickó. Olyan maffiozó fazon. Ha beköp a srác végünk. Dumáltam neki, hogy véletlen volt stb.
De fahín volt, nem köpött be minket.

A másik. Igen, ezeket a kemény hógolyókat szerettük, ezzel kocsikat is dobáltunk. Simán betörte a szélvédõt, ablakot. Éppen ezzel szórakoztunk, hárman. A Bkv-é utálatát kifejezvén a buszok szélvédõjét vettük célba. Azt nehezebb betõrni, de volt siker.
Állunk az út mellett, jön a busz, haver kiáll, dob. Siker, a szélvédõ kitört/széttört.
Várjuk a sofõrt, hogy majd a képébe röhögünk, aztán futás. Nem kellett soká várni, leszáll dühöngve a vezetõ úr.
Ééésss. Haverom apja az. Bakker, cink volt.
De...Nem lett belõle tûz.

Most ennyi.

Tudom, rossz vagyok.