ToPa

No, voltunk a légiós csókánál.

Délután bevágodtunk a kocsiba Ebet, a fõnöke meg én. Odaérünk, kiszállunk. Egy basszott téglakerítés egy nagyon erõs kapuval.
Hmmm. Gondoltam, ez kicsit paranoid.
Csöngetünk.
Rövidesen megjelenik a csóka, egy nagy rúddal a kezében.
Következö gondoltat, ez a vendégeket sem szereti. Már hátra is léptem eggyet.
Csóka megszólal:
- Na akkor azt kéne, hogy ti most gyorsan beloholtok a házba.
Höh. Na jó. Betépünk. Bemegyünk a napaliba, szép világos. Nagy falmagas ablakokkal, ajtóval. De...Az is rohadt vastag. Hmmm. Tényleg paranoid. Leülök a kagylófotelba, és kényelmesen elhelyezkedem, közben kifelé bámulok a kertbe. Nagy dzsumbuj, olyan vadon stílusú. Nagyon szép.
Menet közben kiderült, a csóka jó fej.
Ücsörgök szépen, bambulva, míg üzletelnek. Egyszer csak...elkezd mozogni a susnyás. És egy szemvillanás allat valami állat csapódik az üvegre, mintha engem akarna betámadni.
Két lábon állt, és majdnem akkora volt, mint én.
Ebet, én, meg a fõnök csak próbálunk lélegezni.
Majd eszmélek:
- Mi a geci ez???
- Pistike. - így a csóka.
- Pistikeeee???? - néz kérdõn Ebet. - És ez kint kóricál? Hogy lehet ennek a neve Pistike??
- Mi ez?? - szakitom félbe.
- Varánusz, a házõrzõm. - a válasz.
Na elmegy a büdös.... Ebeten is láttam, és én is tudtam. Ide az életbe nem jövünk többet.
De...De.. Én láttam már tv-ben Varánuszt, de hogy ekkora is van. Bakker.
Na mindegy.
De hülye voltam, mert megkérdeztem, hogy van-e valami ilyen édes állat a házban. Na.. Levitt a pincébe.
Tigris piton, madárpokok (nagyobbak a tenyeremnél), kobra...
Utána azon paráztam, hogy hogy megyünk ki. Hiszen Pistike, kint prickázik a kertben.
A rúd amível kaput nyitott, sokkoló. Ez a megfejtés.
Na eljöttünk, de soha többé. Nem és nem. Tuti.