ToPa

Ez lehet, hogy hosszú lesz.

Dühös vagyok, de nagyon, és szomorú.
Tegnap írtam, hogy meghalt egy ismerõsünk. Rokon. Méghozzá nagymamám nõvére.

Na. Az egész pár hete kezdõdött. Juli néni a lányával annak férjével, és két (állatrossz) gyerekével élt. A két szobás lakását az elsõ gyerek születése elõtt, elcserélték egy háromszobásra, plussz ugye fizettek. Juli néni is kapott egy szobát,de... Ha cigizni akart le kellett bumliznia a ház elé. Hiába volt legalább saját szobája, ott nem cigizhetett. Már akkor rohadt pipa voltam, mikor télen le kellett mászkálnia.
Na de. Pár hete rosszul lett. Aha. Kiváncsi lennék mennyi ideig tartott míg észrevette kedves lánya, hogy Juli néni belassult, nem tiszta.
Mindegy. Bevitték kórházba, sztrókót állapítottak meg, de akkor már anyut sem ismerte meg.
Kiderült pár nap után , hogy a nyakában két ér elzárodott szinte teljesen.
Közben látogattuk.
Akkor kezdtem megint pipa lenni. A lánya vitt be neki inni, enni, de... Megint, de. Nem vitt wc-papírt, pizsamát, evõeszközt, poharat stb.. Ami kell egy kórházba, ezt még én is tudom. Mi vittünk be ilyesmiket.
Kitísztították az ereket, és elkezdett tisztúlni a tudata. Igen. Beszéltünk vele normálisan. Bár izmai nem müködtek úgy ahogy kéne, de mondta az orvos, hogy ez természetes. Tornáztatták.
Eleinte, közrefogtuk úgy ment pár lépést. Vasárnap már a saját lábán ment, bár kapaszkodva. De ez valami....csodás javulás volt.
Hétfõn voltak bent anyuék, én akkor nem, és azt mondták, Juli néni fura volt. Olyan...mint aki feladta.
És igen.
De miért? Miért ilyen hirtelen? Mi volt az oka?
Hja. És a lányára nem csak azért vagyok írtó dühös, mert...Lásd eddigiek.
Ezt elkerülhettük volna HA.. Ha naponta szán öt percet az anyjára, és figyeli, hogy bevette-e a gyógyszerét vérnyomására.
De neeem. Csak éltek egymás mellet, egy lakásban.

Ma majdnem nekiugrottam unokatesomnak (ezek után). Most sír, én meg õt kívántam a halálba. Ami kicsit erõs tudom, de....Annyira bosszant, dühít!!!

A f*szért nem volt öt perce az......Áhhh..