ToPa

Volt egyszer egy kisfiú. 9 év körüli lehetett, átlagos gyerek.
Hazafelé ment a délutáni szakkörrõl. Már kezdet sötétedni. Gyorsan elköszönt társaitól, nem ért rá beszélgetni. Sietett a buszhoz.
Idõben haza kell érnie.
Idõben odaért, jött a busz is. Leült. Bámulta a körnéyket, álmodozott.
Egyszer csak lasított a busz és még nem a megállónál, messze az otthontól. A söfõr leszált.
Kiderült, hogy gond van a busszal. A fiú leszállt.
Várta a következõ buszt. Arra gondolt *ha jön még hazaérek idõben*
Jött a következõ busz. De leszállt a söfõr és megpróbált segíteni a társának, majd feladták. Visszaszált. Indultak.
Fél óra kiesés.. *Ez nem lesz jó. Elkések* Kezdett aggódni. Toporgott az ajtóban. *Gyorsabban!! Gyorsabban!!! Kérleek!*
Végre megérkezett. Kinyílt az ajtó. Lefutott, majdnem hasra esett. De sietni kell. Futott.
Órájára néz. Fél óra késés.
*Már mindegy. Elkéstem*
Leleasított. Légzését szabályozta, nyugtatta magát. A dac dolgozott benne és az elkerülhetetlen ismerete.
Közepes tempóban haladt.
Gondolatai kavarogtak.
*Meg fog verni. Késtem. Mindenképp megver, hiába bármilyen mentség. Semmit nem fogad el.*
Érezte hogy remeg kissé.
*Fel kell készülnöm. Nyugodtnak kell lennem, nem sírhatok. Nem szabad neki azt az örömet megadni. Ki fogom bírni*
Acélozta testét és gondolatait.
Mire hazaért nyugodt volt. Nem remegett. Nem félt.
Belépett az ajtón. Az jött amit várt. Kiabálás.
Mostohaapja nem türhette hogy ne legyen a felügyelete alatt.
Nem keresett mentséget a késésre.
Állt a mostohaapával szemben és várt.
Elérkezett hát az idõ. A nadrágszíjához nyúlt. Kirántotta.
Az elsõ csapás megrázta hiába készült fel. De nem sírt. A második már csak emlékkép, a többire csak a nyomok utaltak.
Nem védekezett, csak állt mozdulatlanul, és türte.
Majd vége lett.
Elküldte fürödni.
Bement nyugodtan a fürdõszobába. Vízet engedett, levetkõzött. Nem nézett a testére. Tudta milyen.
Elfeküdt a forró vízben és kiengedte könnyeit.
Édesanyja beszökött hozzá. Megnézni jól van-e. A sebeit.
Õ csak mosolygott anyjára:
- Jól vagyok semmi bajom. Nem vészes.
Büszke volt magára. Õ gyõzött. Akkor sem sírt. A víz takarta hogy mit érez. Elrejtette. De erõsnek érezte magát. Õrült.
Többszõr átélte. De nem sírt. Késöbb már büszkén nézegette sebeit. *Nem árthat nekem. Erõs vagyok.*
Nem sejtette, hogy ez csak a kezdet.............

És mível én voltam bunkórohadtszemétnarkósgeciálladék és kiálltam magam mellett, nem hagytam hogy ocsároljanak, átverjenek, képembe röhögjenek.... sokan eltünnek innen az "olvasóim" közül..
Valszeg én is..
Nincs kedvem itt írni.. Nincs kedvem nekem felnõttekkel viaskodni hogy miért alpári, illetlen,paraszt? Miért hazudnak az ember képébe röhögve? Miért elõítéletesek??
Tartsák meg maguknak...
mostmár..

Csak hogy a másik oldal is szóljon...

Igen én vagyok a narkósmetélõshülyegyerek...

A vita elözõ poszthoz kapcsolódik... Elvileg Don't Csüntike-ikerkismamát védte..
Ezért kellet trágárnak, bunkónak lennie.. (ne kérdezzétek miért)..

Sokat emlegetett posztjaiban a fenti meghatározás alapján (kedves ember.. szeretettel:Tommy)..

Védje Csüntikét.. joga van..

Káromkodásra, bunkó jelzõk használatára nem hiszem hogy volt ok..

Drogot használok..
Ezt gyakori érv neki.. De mire?
Mi köze ennek ahoz hogy Csüntike átvert (egy guglizott képpel) és utána a pofámba röhög.. (nem csak nekem)..
Az hogy próblémáim vannak.. És vagdosok..
Ennek sem értem mi köze a átverés témához..
Hogy hülyegyerek vagyok..
Ki hogy gondolja döntse el.. Ez a legkisebb.. Bár ezt sem nagyon értem hogy jön ahoz ami történt..
Másik fele..
Amit blogjában írt.. Hogy õ felnevelt két gyereket.. egyik se narkóscsuklómetélõs..
Mivel nem abban a korban vagyok hogy gyerekeim lehetnének.. pláne nem felnõttek..
Igy ezt csak ugy foghatom fel hogy az édesanyámat nézi le, ocsárolja..
Aminek végképp nem értem mi köze Csüntike védelméhez.. Pláne..

Na ez a másik oldal ha valaki vette a fáradtságot és elolvasta annak köszönöm...

Másrészt.. Unom hogy rám mászik a trágár stílusában.. Amig én nem teszem õ se tegye.. ILLEM... Õ hajtogatja mindíg..
Én mondom hogy tisztelet.. bennem narkósmetélõs létemre van annyi hogy nem beszélek vele bunkón..
Ki ahogy gondolja értelmezze..

Van itt nálam egy érdekes posztmásolat.. 2010.02.08.-ai dátummal.. Aki nem csak egy oldalt akar látni annak ajánlom..
De..
Remélem egyszer ha nõm lesz és veszélyeztetett terhes ilyen übermájer csaj lesz mint Õ.. kocogni fog, úszni, sexelni, éhezést is bírja (juszt se adok neki pénzt csak könyvet,karkötõt), és nagytakarít..
Jaa.. És azért netre legyen pénz..

De nem fogok "szóvitákba" keveredni.. akinek nem tetszik ne olvasson.. Epés hozzászólásokat tessék megtartani..

Köszönöm.....

Nincs nagy kedvem itt írni... Nincs kedvem ezekhez a (z) ...............................

kivételnek mindíg tisztelet..

Félig nõnap volt ma..

Haveromékhoz mentem.. (asszonkának vittem a nõnapicuccot).. Haver meg mondja hogy reggel beszélt anyjával.. (nem sûrûn beszélnek)..
És anyukája közölte hogy agydaganata és rákja van.. Van vagy 2 hete "még"..
Haverom meg tipródott hogy levonatozik... vagy ne vonatozzon... mert messze lakik és pénz szûkös..
A vége az lett hogy levittem.. Én dumáltam rá..
Nemjó.. Sõt... Szar.. (én is imerem anyukáját)..
Itt befejeztem nõnapot.. majd holnap folytatom..

Áhh...

Hurráá.. hurráá..

Én nem tudok nap képét nevezni..

Nagyonfaca............................................

Vigyázat komolyodás van...

Sokszor hallani hogy: a mai fiatalok igy meg ugy..
Hová sülyed ez az orsszág..
Hogy rosszindulat, bízalmatlanság, megvezetések, átverések, hogy hogy beszélnek, illetlenek... és stb jellemzések a mai fiatalokra.. És hogy tönkreteszik az országot..
nahjaa...
De könyörgöm..
Ti (tisztelet a kivételnek) felnõttek neveltek elvileg minket..
És hiába netvilág csak a blog, chat és egyebek is formálják az embert.. Hiába arctalan és bármi lehet.. Az emberek még mindíg bizakodóak és társasági lények.. (szeretnének lenni)..
Mostanában sok "vitám" volt itt blogon..
És ha engem (mint fiatalt) félrevezetnek, és ha azt leleplezem és még nekem ugatnak.. és a másik mellé állnak.. (van aki szereti ha megvezetik)..
Akkor ér arra a megállapításra jutok.. Hogy én minek mondjak igazat? Ugyis lesz olyan balek aki nekem hisz.. Mindíg van..
Másik..
Ha valakinek a viselkedését illetlennek tartom.. És én még finoman fogalmazok/jelzem..
Az erre elmond mindennek.. nem egyszer.. és sokan hisznek neki.. mert egyszerûen nekik elég az egyik oldalt látni...
Miért ne gondoljam hogy megtehetek bármit?
Miért ne higgyem azt hogy az emberek barmok (tisztelet a kivételnek.. ismét)..
Én mint még formálható fiatal... és formálodó..
Ha ezt tanulom el..
Jó lesz az ország?
Akkor most hogy is van ez a "mai fiatalok"?

Akkor mi vagyunk feltétlen hibásak az emberek (fiatalok) viselkedéséért, az ország társadalmi eltorzulásáért? Vagy azok is akik ezeket a példákat mutatják???

Igen.. Mostanság jópárszor megfordult a fejembe hogy mennyi embert megvezethetnék, hogy mennyi birka van.. Miért ne használjam ki?
Nyalizni és hazudni egyszerû.. Max ha nem sikerül lelépek és máshogy térek vissza..
Bárkit elhordhatnék utolsószemétnek.. Sokakank elég ismerni az egyik oldal szövegét.. és beeszik.. Micsoda vitákat csinálhatnék..
Utána meg sajnáltathatnám magam hogy a másik kezdte..

(nekem volt aki segített tartani magam, de más.. a többi..)

ui.: Nah.. Hiába mondják hogy ez net.. "csak" blogok.. A könyvek is "csak" könyvek akkor.. és a filmek is "csak" filmek.. Tudja mindenki.. sõt hangoztatják hogy nevelõ hatásuak.. meg ezeket..
Nem vakon olvasunk itt sem.. Nem érzelemmentesen..
Itt is érezni ha fáj, ha vidámít, ha átvernek, ha gúnyolnak..
És mi nem mindíg tudjuk kiválogatni hogy kitõl is kéne tanulni.. Mi a helyes.. Mert ha azt látom pl hogy sokan ítélkeznek.. Akkor arra jövök rá hogy én is ítélkezhetek.. Kapkodva, letojva a tényeket..
Na befejezem..
És lehet ezt privátba kéne tenni..

Hát.. most kissé zavar van..
Vagyis én vagyok zavarba.. zavarodottba..
Szupi amugy.. de nem tudom..
Jó lenne.. deee... biztos?
Ajj..
Utálatos felemás érzések..
Felemás az életem is...
De ez...