Na ismerõs érzés. A blogom elején túlestem a fekete levesen (egyik kommenbe is írtam). Most sok komment után, hogy mit gondoltak rólam. Kicsit én is tanítok fiatal éves fejjel. Nem akarok bántani senkit, mert aki olvas az már megismert, tudja milyen is vagyok.
Nyáron sokat buliztam, olyannyira, hogy néha az utcán aludtam, mert nem találtam haza (megesik). Aludtam a szabadban, padon, stb., és gyakran hajléktalanok társaságában ébredtem. Bevallom nem csíptem õket, de beszélgetni szeretek. Így kezdtem el beszélgetni egyikükkel ébredés után. Szakadt, büdös, piás hajléktalan volt. Külsõre!! De meglepett, egyetemi tanár volt. Bizony. Jó barátom lett, meg még páran.
Megtanultam a leckét.
Nem tudhatjuk mit rejt a külsõ, az életmód amit rákényszerített az élet, vagy saját hibája egy emberre.
Igyekszem nyított szemmel, szívvel közelíteni mások felé. Néha fájhat, de a mosolyért, megértésért, nyíltságért, álltalában azt kapja vissza az ember amit ad.
Sokan elsõ pár bejegyzésem, rosszul sikerült kommentem után leírtak, mások nem, vagy késõbb bátrak voltak megísmerni.
Tisztelet az itt lévõ "barátoknak" és "sgítséget felajánlóknak"!
Utolsó kommentek